MALMOK AZ EGRI VÖLGYBEN

 

A vízi energia hasznosításának legegyszerűbb módja a lapátos vagy vödrös vízikerék. Ilyen kereket vízszintesen vagy függőlegesen lehetett elhelyezni. A vízszintes kerék jelentette a kettő közül az egyszerűbb megoldást. A függőleges tengely alsó részére vízszintes, csak lapátokból álló kis kereket szereltek. A tengely felső vége közvetlenül, áttétel nélkül hajtotta a malomkövet. Az ilyen malmot olcsón meg lehetett építeni, de nem szolgáltatott több energiát mint egy szamár vagy egy ló, ezenkívül másra, mint gabona őrlésére használni nehéz volt.

Sokkal nagyobb teljesítményű volt a függőleges vízikerék. Vízbe helyezésének módjától függően két típusa jött létre. Ha energiáját a kerék alatt áthaladó, a lapátoknak ütköző víz adta, akkor alulcsapott vízikeréknek nevezték. Ebben az esetben kizárólag a víz folyási sebessége és a lapátfelület nagysága határozta meg a kerék forgási sebességét és erejét.

A függőleges vízikerék alkalmazásának másik módja, mikor a víz a kerék tetején kapaszkodik a lapátokba és folyásának sebességéhez esése is hozzáadódik. Ez a felülcsapott vízikerék. Ennek megépítése költségesebb volt, mert gátat és megemelt csatornát igényelt. Csak kisebb folyóra vagy patakra lehetett építeni.

A malomtartási jog a feudalizmus korában privilégium volt. A király kisebb haszonvételeihez tartozott. A többi regáléhoz hasonlóan nemcsak maga gyakorolta, hanem egyes földesuraknak is adományozta egy meghatározott területre. A földesúr a maga birtokán korlátlanul rendelkezhetett afelől, hogy kinek engedélyezi a malomépítést, az őrlést. A király által privilegizált személy lehetett földesúr, egyházi vagy világi szervezet.

A malmok és azok tartozékai miatt sokszor hosszú időn keresztül volt viszály és ellentét a molnárok, de a földesurak között is. Már 1275-ből arról értesülünk, hogy András egri püspök visszaadja a káptalannak azokat a malmokat, melyeket tőle korábban elvett." az említett káptalan az Eger folyón püspöki földterületen három malomhelyet birtokol és egy negyedik malmot létesít, amely Szt. Barnabás apostolnak neveztetik, más malmok mellett, melyeket saját földjükön birtokolnak...)”

Nemcsak elfoghatták a vizet egymás elől, hanem alkalomadtán a patakot is kitérítették medréből. Az ellentét évszázadokon át továbbélt. A káptalan még 1748-ban is tiltakozott az ellen, hogy a püspökség eltérítette a vizet saját új malmához, s ezzel a káptalan malomárkát elrekesztette

Ezek a „háborúskodások" egyértelműen jelzik a malmok gazdasági értékét, tulajdonosuknak komoly jövedelmet biztosító források voltak. 1780-ban Egerben, Felnémeten és Szarvaskőn egy kerék után 1 forint 20 dénár bér járt.  A malom bérét a földesúr természetben is megszabhatta, nemcsak pénzben. Az egri püspök 1816-ban a felnémeti két kerékre járó malom és kendertörő után az bérlőtől minden kerék után 160 pozsonyi mérő rozsot és 3 mázsa kendert, valamint kenderének vám nélküli törését kéri.

A 13. századra a vízimalmok használata Magyarországon is általánossá vált. Az oklevelek általában megjelölik, hogy vízimalomról van szó, különösen az Egri völgy esetében. András egri püspök 1275-ös oklevelében az Eger folyón négy malom használatát említi meg.

A vízimalom fajtájáról a források általában nem tesznek említést. 1770-ből értesülünk arról, hogy a város kérte a káptalant egy alulcsapó malom felállításának engedélyezésére, mert akkor abban alacsony vízálláskor is lehetne őrölni.

Egri völgyhöz a  püspöki birtoktest, melyhez az Eger patak völgye és mellékvölgyei tartoztak. Élén az Egri völgy ispánja állt, mint a püspökföldesúr teljhatalmú megbízottja. Még a 16. század második felében is használatos volt az elnevezés, amikor már kamarai kezelésbe kerültek a püspöki birtokok.

A török hódoltság kezdetéig számos vízimalom működött az Eger-patakon Almagyar, Tihamér,Tálya, Maklár helységekben. A középkorban a haszonvételi adat összeírásokból, illetve oklevelekből kitűnik, hogy a malmokat az oltárok és kápolnák szerint osztották fel.                                                                                 

1448-ban egy leírt malom „Malomwdwarhell" (magyarul „Malomudvarhely” lehetett) néven, a hozzá tartozó szigettel együtt a Szent Katalin templommal szemben, az őrkanonok telke és háza mögött, a karthauziak fürdője felett, az Újváros utca mellett állt. Itt állt a Szent Katalin kápolna is a 19. században lebontott dzsámi helyén. Az utca a mai Knézich Károly utcának felel meg. A karthauziak fürdője a mai Markhót Ferenc utcai híd közelében, az Eger patak jobb partján állt.  A „Malomudvarhely” malom tehát a mai Katona István téren, kb. a mai vásárcsarnok helyén állhatott

1554-ben Bornemissza Gergely egri várkapitány török fogságban írt végrendeletében kérte, hogy az árváié legyen a „Tállyának alóli" malom. Ez korábban a Szent Miklós kolostor ágostonrendi szerzeteseinek tulajdonában volt. 1552-ben a törökök felégették, majd Bornemissza erőszakkal elfoglalta és a püspökség jobbágyaival újjáépíttette és saját hasznára tartotta fenn. Ez ellen már 1553-ban tiltakoztak az ágostonrendiek. Miksa király 1555-ben utasította Zárkándy Pál egri várkapitányt és Fügedy János kapitányt, hogy adják vissza a szerzetnek az elfoglalt malmot. 1557-ben I. Ferdinánd király az egri vár által a káptalantól puskaporgyártás céljára lefoglalt malom helyébe, cserébe és visszavonásig ezt a malmot adományozta a káptalannak. Fügedy azonban jogtalanul elfoglalta és csak királyi leiratra volt hajlandó átadni. Végül 1568-ban Bornemissza két fia, György és János kapta meg királyi adományként a fenti malmot, valamint Eger városában a „Malomudvarhely” nevű malmot, a hozzá tartozó szigettel együtt. Az utóbbi korábban a karthauzi szerzeteseké volt,1557-ben a kamara birtokába került. Bornemissza Gergely deák utóda évi 300 forintért bérelte. A szerződés értelmében azonban, ha a kolostor újból felépül, Bornemissza Gergely, örökösei kötelesek azt visszaadni a szerzeteseknek.

 

1560-ban I. Ferdinánd király, Oláh Miklós esztergomi érsek és bírótársai által meghagyta Verancsics Antal egri püspöknek, hogy az egri káptalannak megítélt, a „ Wadkertek" mellett, Eger város alatt épült malmot bocsássa vissza korábbi tulajdonosának. A káptalan 1561-ben tiltakozott az ellen, hogy Verancsics püspök malmot építtessen a káptalan almagyari területén, a Vadkert felett. 1564-ben a püspök újból káptalani földet akart bitorolni a melegfürdők alatt, és ott malmokat szándékozott felállítani. A leírtakból is kitűnik az állandó hadakozás a malmok tulajdon jogáért       Tenky Pál 1585. évben panasszal fordult az uralkodóhoz, amiért házát és vízimalmát le kívánták rombolni. A mai Mária és Malom utca között húzódott falról és a későbbi Cifra-malomról van szó. Ezáltal még egy újabb ősi malom meglétét tudjuk bizonyítani Egerben.                                                         A mai Katona István téren állt a törökök lőpormalma, a hat tornyú, külön őrséggel és parancsnoksággal védett ún. Bárutkháne erődítmény, amelyet Köprili Mohamed pasa építtetett 1658-ban. A malmot az Eger-patak minden oldalról körülvette, a várossal hidak kötötték össze. Az egri pasalik területén lévő török erődítményeket látta el lőporral. 1691. július 31-én éjjel két órakor felrobbant és úgy elpusztult, hogy maradványa sincs

Török iga után üzemelő malmok felsorolása:

-Füzér-malom, Eger patak szarvaskői ágánál;

-Rizskásamalom, Felsőtárkány felől folyó ágon volt, Felnémet határában ;

-Polónyi-malom, később Englermalom, majd Egervári-malom;

-Kallómalom (e malom nevét őrzi Egerben a Kallómalom utca);

-Práff-malom, a malom a Práff családról kapta nevét. 1937-ben Práff Nándor tulajdonában állt. a vidék legtekintélyesebb malma, a század húszas éveiben még vízi hajtású;

-Püspöki malom, jelenlegi strand területén, a Lakatos- árugyár északnyugati sarkán pedig emelkedett a Lötyögő malomnak csúfolt káptalani malom;                                    –A városi malom a vágóhíd tájékán, a mai Sas út környékén volt;

-Adamcsek malom a város legkisebb malma volt a legalsó a patakon;                                                                                                               -Gőzmalom (a mai Tábornok házzal szemben volt) amelyet  Schwartz István alapított 1859-ben. Az évekig egyetlen megyei gőzmalom jó minőségű, túlnyomó többségében Tisza vidéki nyersanyagot dolgozott fel, kiváló minőségű lisztté. Az üzeme indulásakor hat kőre állították be, s kezdetben a munkások száma 50 fő volt.
Schwarcz Istvánnak Mátranovákon bányaüzeme is volt. Innen szállították a szenet. Schwartz István 1869-ben történt halála után utódai vitték a vállalkozást ami 1883-ban csődbe ment.1887-ben egy árverésen a szirmabesenyői Weinberger Soma földtulajdonos 125 600 forinért vásárolta meg a malmot. Röviddel ezután a cég neve "Klein és Weinberger Egri Gőzmalom" -ra változott, és a termelés jelentősen megnőtt. Az elkövetkező évben, a Fiumei és Trieszti kikötőn keresztül exportált 10 000 tonna lisztet évente. A gőzmalmot 1920-ban bontották le.

 Egy másik gőzmalom a Kertész utcában 1880-ban kezdte meg a termelést, a "Lazar és Kohn" hengeres gőzmalom társaság néven. 1888-ban a megye kereskedelmi anyakönyv bírósága új cégkén. mint a "Hengeres-Egri Gőzmalomot" említi. A társaság tulajdonosa Weisz Adolf és fia volt. Évente 36 500 tonna őrölt lisztet állítottak elő hazai piacra három vezetőjük és 20 munkásuk volt. 1907-ben a malmot eladták és ezentúl Mezei David a tulajdonos „Hengergőzmalom Eger. "  néven üzemel. A hagyományos malmok malomkövei helyett ez a malom őrlőhengereket használ. A Kertész utcai gőzmalom-komplexumban Mezei David új gépeket vezetett be és ezáltal javítva a liszt minőségét és növeli a napi őrlőkapacitást. 1909-re a malom napi 70 tonna őrölt lisztet állított elő 70 munkás által.

A mai posta udvarán létesült a Mayer-Tatay tulajdonát képző újabb nagy gőzmalom. E nagy teljesítményű gőzmalmok „megették a kicsiket”, és a vízi malmok száma fokozatosan lecsökkent.

 

    A vidék feltérképezését Sartory József mérnök a 18. század végén és a 19. század első évtizedeiben végezte, és az általa készített felmérés alapján hét malmot sorolt fel az Eger-patak mentén.
Ide szorosan kapcsolódik a Felnémeten lévő rizskásamalom története. Téves hagyomány szerint az Eger-patak mocsaras árterületén a törökök honosították meg a rizstermesztést, amelyet megőrölve rizslisztet gyártottak itt. Ennek a hagyománynak állított volna emléket a rizskásamalom elnevezés. Nem volt rizstermesztés Egerben. A másik neve a Vak Jancsi volt a malomnak. Tulajdonosa Antal János rosszul látott és ilyen gúnynéven emlegették. A házaktól csengős lóval gyűjtötték össze a búzát, három zsákot kértek házanként, az egyikbe lisztet, a másikba kenyeret, a harmadikba a korpát tették.
Felnémeten a kendertermesztés a régi idők homályába vész, ugyanakkor a patak vize az itt található kallómalomban egy forgó lapátkereket hajtott meg, amelynek segítségével a posztót tömítette, nyújtotta, majd a kiszárított posztót egri posztósoknak adták el. Innen ered a kallómalom elnevezése, mely a mai volt Fairway ruhagyár területén helyezkedett el.                                                                               A püspöki malmok a patak jobb oldalán, míg a káptalani malmok a bal oldalán helyezkedtek el, annak rendje alapján, hogy a püspöki birtokok jobboldalt, a káptalani birtokok pedig baloldalt helyezkedtek el.  

Sok évszázad alatt az egriek a patakra nagyon sok vízi malmot építettek. E malmok általában, mint egy ló annyi erőt képviseltek, de kis mennyiségű búza őrlésére alkalmasok voltak. Az általam felhasznált forrásokból rendkívül nehéz volt kibogozni a malmok időbeni helyzetét. Napjainkban a Kertész utca 172. szám alatt üzemel az Egri Malom Zrt., amely ellátja liszttel Egert és környékét. Természetesen a mai malom gépei villamos meghajtásúak és nagy kapacitással bírnak.

 

Írta: Erdei László 2021. évben

Forrás: P. Kovács Melinda: Malmok az egri völgyben a 16. század végéig Heves Megyei Levéltár közleményei 14. (Eger, 1996)

 https://kehilalinks.jewishgen.org/eger/  

Működő vizimalom Nagytályán

Rizskása malom romjai

Schwarcz féle gőzmalom